Daniel – visszajelzések

“Nagyon nagyon tetszett, egyik kedvenc könyvem lett, le se bírtam tenni “

K. Kinga

“Kedves Írónő!
Elolvastam Danielt , nagyon tetszett! Fantasztikus, ahogy írsz! A történet, a maga borzalmával is remek volt.
Daniel apja és Andy vonalról jó lett volna többet tudni, hogy mi a kapcsolat köztük.
Köszönöm az élményt!”

M. Sára

“Ediverzum negyedéves összefoglalójából: “Ezután egy pszicho-thrillerrel folytatnám, szintén magyar szerzőtől. Francesca H. Nielk – Daniel című könyvéről írnék néhány gondolatot. Az írónőt szintén sorolhatjuk a kortársak közé. Azt mondhatom erről, hogy az első olyan könyv a műfajban, ami számomra lebilincselő volt. A hangulata borzongató, drámai cselekmény jellemzi, de egy lebilincselő történet. Annak ellenére mondom ezt, hogy szintén egy nehéz témát dolgoz fel, hiszen a középpontban a családon belüli erőszak áll. Már a fülszöveg és a borító is megnyert magának, majd elolvasás után azt mondhatom, hogy teljesen megvett magának a könyv. Végig izgultam a történetet, az olvasás után is még sokáig velem maradt. Ha egy igazán jó pszicho-thrillerre vágysz, akkor ezt a könyvet mindenképpen el kell, hogy olvasd. https://ediverzum.wordpress.com/…/negyedeves…/…”

Ediverzum

“Az írónőt ezzel a könyvével ismertem meg. Egyszerűen hihetetlen kötet. Az év egyik legjobb pszicho-thrillere, amit eddig olvastam. Minden olyan olvasó embernek ajánlom, akik szeretik a műfajt.

Egyszerre utáltam és szerettem is a kötetet. Nehéz könyv, hiszen tabu témát dolgoz fel. A családon belüli erőszak áll a középpontban. Ahogy elkezdtem olvasni, már éreztem, hogy ez, más lesz, mint az eddig olvasottak, hogy ez nekem lett írva, nem is okozott csalódást. Izgalmak, drámai cselekmény, elborzadás és érzelmek jellemzik. Néha meg kell állni olvasás közben, hogy megemésszük az olvasottakat. Mindent tartalmaz, ami egy jó pszicho-thrillerben lennie kell.”

SzemreValó_könyvek

“Kegyetlen, talán ez a jó szó a könyvre,de nem biztos, hogy teljes mértékben kifejezi a valóságot.
Ez a könyv egyszerre dühített, borzasztott, elszomorított, fèlelemmel töltött el,megrázott.
Olvasás közben volt olyan rèsz ahol úgy èreztem èn nem olvasom tovább, annyira megviselt, Daniel anyjának a fanatikus vakságától pedig úgy èreztem menten földhöz vágom az olvasót .
Soha nem tudna a gyerekem olyat tenni hogy èn visszaküldjem egy pszichopata bántalmazó apához, nem tudna olyat tenni hogy eltaszítsam magamtól.
Az ő szemèlye a szememben majdnem ugyanannyira negatív mint az apáé.
A könyv vège elèg hirtelen ès gyors volt nekem a hosszú előzmèny után.
A szereplők kidolgozása nagyon tetszett, Daniel zuhanása a mèlybe, az apjának a kiszámíthatatlan gonoszsága.
Összessègèben úgy èrzem , hogy hiába nehèz,ès fájdalmas ez a könyv de nagyon fontos tèmát feszeget.”

BertaPalikSzilvi

“Nem is tudom, hogy hogyan tudtam elolvasni végül a könyvet. A gyermekbántalmazás nálam mindig kiveri a biztosítékot, és ez a regény a pszichés és fizikai bántalmazás,terror tömkelegét ontja az olvasóra.
A szerző olyannyira kidolgozta a karaktereket, a jellemeket, hogy az árulkodó jelek könnyebben felismerhetőek.
A legszomorúbb az, hogy Daniel története nem fiktív és nem egyedi. Ezek a valóságban is megtörtént és megtörténhető esetek.
Ritkán érzem azt olvasás könyvben, hogy végig görcsben a gyomrom észrevétlenül. Ez most megtörtént. Azt gondolhatná bárki, hogy mazoizmus ilyet olvasni, azonban mégis kell ezekről hallani, tudni, hogy megvédjük és segítsük az áldozatokat. Nem fordulhatunk el, hisz minden ember felelősséggel tartozik a másik iránt, különösen morálisan.
Óriási energia volt szerintem szükséges a regény megírásához. Szem nem marad szárazon olvasás után.
Pedagógusoknak különösen ajánlom!”

Szösszenet

“Bajban vagyok az értékeléssel. Soha ilyen kettősség még nem volt bennem egy könyv adta élmény kapcsán. Emlékszem, a borítója fogott meg elsőként és kíváncsi lettem. A fülszöveg alapján sejtettem, hogy nyomasztó lesz a történet, de arra nem voltam felkészülve, hogy ennyire sötét, fojtogató hangulatú regény lesz. Ez utóbbit leginkább az eredményezte, hogy folyamatosan elfojtottam egy üvöltést, ami kikívánkozott belőlem a helyzet drámaisága és környezet valós tétlensége miatt, amivel aláírják a bántalmazást.“

An_Zsu_01

“A koncepció baromi jó, adja magát, hogy egy jó kis lelki hullámvasútra üljön fel az olvasó… Daniel nagyon szerethető szereplő, és végig görcsben volt a gyomrom, hogy istenem, csak ne legyen baja, és nem rossz vagy értéktelen ő, ahogy az az apja próbálja elhitetni vele, csak igazi kamasz fiú. Miatta érdemes volt olvasni a történetet.”

Jucko84

“Húha, hát ez aztán durvára sikerült! Vérzett a szívem Danielért, hogy spoiler
Ez a gyerek annyit szenvedett, hogy csodálom, hogy nem ment el az esze…. spoiler
Violet színfolt volt ebben a könyvben spoiler hanem mert a karaktere tiszta napsugár a többiekéhez képest. Daniel anyja egy marék szemétre való piszok volt. Állandóan nyitva volt a bicska a zsebemben, amikor megszólalt. Most komolyan, milyen anya az ilyen??
Joshua pedig egy pszichopata állat. Azt kapta, amit megérdemelt, csak azt sajnáltam, hogy nem előbb!”

Katie Sue
(2019.11.14.)

“Akkor a Daniel is kilőve!!! Ez még a megsebzettnél is felkavaróbb volt számomra. Ha nem is volt annyira durva,de az,hogy a saját apja tette vele mindezt!!! Azt hiszem még kell idő,hogy feldolgozzam!!! Ettől függetlenül ajánlom mindenkinek,aki még nem olvasta,igazán szép és megrendítő történet!!! Szép napot mindenkinek!!!”

Sz. Mária
(2019.09.16.)

“Engem a könyv elolvasására a fül indított meg és nem bántam meg, hogy nekivágtam!
Amikor az ember „kintről” hall a családon belüli erőszakról, a családi terrorban élőkről, fogalma sem lehet mi mindenen megy keresztül az, aki ott van. Arról, hogy mit jelent, ha az egyetlen menedék sem bízik már benne, vagy az, ha már lépni, gondolkozni sem mer az ember.
A könyv olyan életszerűen, bentről mesél, mintha mi magunk lennénk ott.
Érzelmek, indulatok kavarogtak bennem; düh és tehetetlenség még akkor is, ha tudtam: ez könyv és nem a valóság.
S tudom, hogy van ilyen sajnos!
De szerintem egy pszichothriller akkor jó, ha ilyen. Mutat, izgalmat ad, félelmet és aggódást is egyben és az ember már azon veszi észre magát, hogy ő maga is gyanakszik.
A történetben is gyanakodtam már mindenre és mindenkire.
De meddig lehet ezt bírni? Meddig tűri az ember ha terrorban él, ha fizikai és pszichikailag is csapdában van? Mikor képes legyőzni az önvádakat, a lelkiismeretét az összeomlásban? Mekkora erő kell az életben maradáshoz, előhívni az ösztönt a gyilkossággal szemben?
Szerintem a könyv nagyon mély és nyomasztó érzésekkel segít beleélni magunkat a főszereplő helyzetébe.
Tény, hogy azt éreztem: ha a nővére a fiúnak és persze Violet nem lett volna, lehet elveszik a süllyesztőbe , de valahol olvastam: mindig kell legyen legalább egy kiút. 😀
Én mindenképp megadom rá az 5 *-ot és ajánlom azoknak, akik csak legyintenek: én már megütöttem volna!”

kispartizan
(2019.09.08.)

“Azzal kell kezdenem, hogy nagyon köszönöm a könyvét. Én vakon ugye a géppel is tudom olvasni, de mivel időm is volt, sikerült ilyen hamar elolvasnom. 😀 No meg mert letenni nem tudtam!
Mint szerző pontosan tudom, hogy a „Nagyon tetszett!” és a „Frenetikus volt!” ugyan jó, de nem elégséges válasz. S ehhez azt is el kell mondanom, hogy én sem műkritikus, sem blogger nem vagyok ahhoz, hogy olyan értékelést írjak, ami teljes körű. De ami a véleményem, azt le tudom írni. Pszichothriller a javából. Idegőrlő, feszültségfokozó és már-már idegesítő- a szereplők okán…
Néhol már tényleg sajnáltam a főszereplő fiút és néha azt éreztem, hogy magam mennék oda és csapnám fejbe az apját! Hozzáteszem én olyan nyugodt típus vagyok, ami a környezetemben is mindig köztudott és elismerést vált ki, de akkor is: én csaptam már volna kettőt.
Nagyon szépen fogta körbe a főszereplő fiút a sok történés, s valóban érezni lehetett azt, ahogy elfogynak körülötte a lehetőségek. már mondani, már tenni, már gondolni sem mert semmit és a nővérén kívül az egyetlen lány éltette csak, ő tartotta életben!
Minden mozzanat egyre erőteljesebb lett és a végén már én is kínomban nevettem fel, hogy na ilyen már nincs!
Az első titkos és éjjeli találka után folyamatosan izgultam: le ne bukjanak. A végén már a lányra is gyanakodtam, de nagyon jó érzés volt, hogy ő tényleg angyal maradhatott!
Én a legvégét kicsit gyorsan lezártnak éreztem még úgy is, hogy nagyon sokat szenvedett a fiú és már-már egy véget nem érő gyötrődési folyamaton ment végig…de vége lett!
Mindenképp elismerésem, hiszen Stephen King: Tortúra című írása semmi az Önéhez! Több könyvét olvastam az írónak, s kedvelem is, de ez nagyon több!
Ha lesz majd hasonló és új, mindenképp olvasnám.
Köszönöm az élményt!”

J. András
(2019.09.05.)

“Régóta szemeztem már a könyvvel, most végre sikerült elolvasni. És nem bántam meg, nagyon jó könyv.
Van benne egy-két megoldás, ami annyira nem jött át, összegégében viszont nagyon jó, részletesen bemutatja a témát, és tényleg megéri elgondolkodni azon, hogy ilyen emberek tényleg élnek köztünk.
Csak ajánlani tudom, remélem, még sok könyvet olvashatunk az írónőtől :)”

p40000
(2019.06.08.)

“Nálam ez betalált. Megrázó, de épp ezért csillagos ötös.”

irodalmihungarizmus_citromail_hu
(2019.03.29.)

“Talán bűn ilyet mondani, de tetszett a sötétsége. Egy pillanatig sem unatkoztam. Szerintem még fogom újra olvasni. Néha jót tesz egy ilyen történet a sok túl romantikus könnyed könyv között.”

Németh Annamária
(2019.03.01.)

“Na ez az a könyv, amitől az embert tényleg a hideg kirázza, de jómódon. Bele gondolni sem akarok, hogy ilyen megtörténik a valóságban és hány emberrel így viselkedhet a saját családja. Szörnyű. A könyv annyira élethű, hogy néha meg kellett állnom, hogy feldolgozzam a történéseket, mert annyira erősen van leírva, hogy szinte végig éreztem a fiú fájdalmát. Legszívesebben én magam siettem volna a megmentésére, de szerencsére volt azért egy kis támogatása Danielnek is. Ha teljesen magára hagyták volna, lehet nem bírja ki ezt a sok borzalmat. Mindenesetre gratulálok a könyv megalkotójának, mert hatalmas kincset adott át az olvasóknak.”

Whitesz
(2018.08.15.)

“Végig feszült kíváncsisággal olvastam a könyvet, ami a nehéz téma ellenére tényleg megragadott. Nagyon nehéz sorsa volt Danielnek, és rengeteget szenvedett, mégis egészen sokáig ki tudott tartani a kegyetlen apja mellett. Örültem a végkifejletnek, csak egy kicsit gyorsnak éreztem azok után, hogy milyen nehéz volt Danielnek kitörnie a fogságból. Az apa esetében az elején fel akartam fedezni egy kis emberi vonást, valami kis gyengeséget, ami megtörte volna a sok brutalitást. De aztán rájöttem, hogy ő tényleg egy nagyon beteg, és kegyetlen ember. Végig erősen drukkoltam Danielnek, hogy végre véget érjenek a válogatott kínzások, még akkor is, amikor még sejtettem, hogy sajnos a java még hátravan. Többször eszembe jutott, hogy talán én az ő helyében valami apró felvevő kütyüt szereztem volna be Violet segítségével, és azzal buktattam volna le az apámat a rendőrség előtt. Ám valójában nem tudom, hogy egy ilyen helyzetben mit tudtam volna tenni.
Daniel édesanyjának szintén nagyon nehéz helyzet jutott, de mégis, hogy ennyire nem hitt a fiának, az megijesztett és rossz érzéssel töltött el. Jó érzés volt azonban látni a fényt a sötétségben. Naomi gondoskodó karaktere, és Violet jelenléte kicsit ellensúlyozta azt a temérdek rosszat. Jó volt a kis romantikus szálról olvasni.”

Christine Lee
(2018. július 20.)

“Egy olyan történetet ismerhetünk meg, ami egy egyedi világba kalauzol el minket. Egy világba, ami tele van kegyetlenkedéssel, okossággal, fájdalommal.
(..)
Olvasás közben ijesztőnek, tragikusnak éreztem az eseményeket, amik a fiú körül zajlottak. Az írónő annyira jól megírta a könyvet, hogy könnyen belesüppedhetünk a mű világába és nem fogunk szabadulni onnan addig, amíg a végére nem érünk.
Meglepően kegyetlen, lelkileg mély történet.
Az ajánló itt folytatódik: http://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/06/25/frances…”

Anarchia Könyvblog
(2018. június 25.)

“Érzelmileg nagyon megmozgatott. Hihetetlen erős történet egy olyan gyermeket vagy fiatal fiút emelve a középpontba, akinek nincsenek lehetőségei arra, hogy kitörjön abból a szituációból, amibe az anyja belekényszerítette. Nem tud senkihez fordulni, senkitől segítséget kérni. Patthelyzet, amihez hozzá jön még, hogy a főszereplőnk tinédzser, ami eleve egy olyan nehéz kor, amikor az ember még labilisabb érzelmileg…”

Bigbootybooty
(2018. március 15.)

“Kedvenc könyvem, kedvenc írónőmtől. Nagyon tetszett. Le sem bírtam tenni. Olyan mélységeket és magasságokat idéz, amit csak kevesen tudnak kifejezni.”

Szabó Erzsébet
(2018. március 08.)

‘Szegény 17 éves fiú, nagyon beleéltem magam a helyzetébe. Szörnyű, hogy sajnos ilyen az életben is előfordulhat. Elgondolkodtató az egész történet. Fogalmam sincs én mit tennék a helyében. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy olvassa el, hihetetlen élményekben és fordulatokban lesz része!”

KTimi
(2018. február 19.)

“Köszönöm, hogy részese lehettem e Csodalatos könyv élolvasásának.
Ebben a könyvben nagyon szépen meg van fogalmazva a fiatalkori vagányság, együtt a félelemmel, a Szülő iránti szeretet, de egyben gyűlölet is, a szerelem, és a barátok egymás melletti kitartása.
Nagyon megkedveltem az Írónő könyvét, és szeretném elolvasni az ezután megjelenő összes könyvét is.
Külön gratulálok ahhoz, hogy fiatal korához képest mennyire lenyűgöző és egyben nagyszerű, fordulatokkal teli regényt írt. Amikor elkezdtem olvasni, nehéz volt megszakítani (valamilyen ok miatt), de siettem, hogy hamar tudjam folytatni, így gyorsan kiolvastam a könyvet.
Én sok szeretettel üdvözlöm az ÍRÓK körében, kívánok nagyon jó egészséget, sok sikert és meg sok hasonló jó könyvet, amit nagyon varok….
Tisztelettel; Hlavicza Erzsebet Etel”

Hlavicza Erzsebet Etel
(2018. február.13.)

“Szia a Daniel című regényedet olvastam megrázó de nagyon érdekes és lerakhatatlan könyv volt számomra szinte átéltem ami vele történt remélem a többit is sikerül elolvasnom további sok sikert az íráshoz ! Gratulálok neked !”

Takács Marianna
(2017. december 11.)

“Azt hiszem soha nem gondoltam bele úgy teljesen egészében, nem fogtam még fel teljesen, hogy valójában mi is történt Daniellel. Bele sem szeretnék gondolni. Borzasztó. A körforgás, ami megállíthatatlan. Azt hiszem belebolondultam én is, de közben mégis szerettem volna szépen végig gondolni a történteket, de valahogyan nem megy… Elképzelhetetlen ez a sok minden… Nem megy! Nem szeretném felfogni, hogy valahol a világban igenis létezik ilyen – talán most is éppen megtörténik, de nem tudunk róla, mert ugyanaz a rettegés, félelem, manipuláció keríti hatalmába az embert. Nagyon nem szeretnék belegondolni. Nagyon nem, és lehet hogy nem teljesen éreztem át az egészet, de lehet jobb is, hogy nem gondoltam bele, bár volt pillanat mikor bekönnyeztem rajta, és nem tudtam elképzelni, hogy hogy tud ilyeneket kitalálni Daniel apja… A másik meg az édesanyja, aki nem hiszem el, hogy nem tudja elhinni azt, amit Daniellel tesz, bár aláírom sokkal okosabb a férfi, mint volt, akkor is észre lehetett volna venni a jeleket, főképp, hogy a saját fiáról van szó.
A barátnőm mondta, hogy ő nem szívesen választott volna ilyen könyvet, tudja jól, hogy kinyírná az idegzetét. Én csak: olvastam és olvastam. Először felháborodtam aztán tűrtem és tűrtem, és végre megtörtént az amire vártam!
Ezzel a történettel Francesca H. Nielk azt szeretné bemutatni, hogyha ebben a helyzetben is van kiút! Mindig van. (És ez csak nem erre vonatkozik, minden másra.) Mikor már az utolsó reményfoszlány is kialudni készül, akkor kell a legjobban hinnünk benne, hogy igenis sikerül, ahogyan Danielnek is.
Összességében nekem tetszett a könyv, szép kis csavarokkal ellátva, jól megfogalmazva, és bátran ajánlom mindenkinek, mert muszáj egy ilyen szívszorító történetet is olvasnunk.:) Ez volt az első könyvem az írónőtől, de biztosan nem az utolsó… Remélem a többi kötethez is hozzájutok minél-előbb!❤

Minden ami könyvek blog részlet, a teljes bejegyzés:
http://mindenamikonyvek.blogspot.hu/2017/11/francesca-h-nielk-daniel.html
(2017. november 25.)

“Remek könyv, egy percig sem unalmas. Olykor az embernek muszáj egy kis időre letennie, mert akkora hatással van a lelkére. Még kiolvasás után is napokig a hatása alatt tart. Szerintem egyszer mindenkinek el kéne olvasnia ezt, vagy egy ehhez hasonló történetet, mert roppant tanulságos rájönni, hogy másoknak milyen problémái lehetnek, és azt hogyan élik meg. Ha néhány szóban össze kellene foglalnom azt mondanám, hogy megrázó, felkavaró, elgondolkoztató, és nagyon tanulságos olvasmány. Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti, ha egy könyv nyomot hagy benne.”

Sz. Mária
(2017. november 20.)

“Letehetetlen, minden szavát imádtam.”

K. Andrea
(2017. november 08.)

“Kezdjük az elején.
A fiatal íróhölgyet én személyesen is ismerem, és volt szerencsém interjút is készíteni vele.
Meglepő módon, nem gondoltam volna, hogy Francesca ilyen mélységeket tud boncolgatni.
Bevallom, az első 10 oldal kicsit lassan ment. Valamiért nem vitt a story.
Aztán ahogy haladtam a fejezetekkel, a könyvvel, arra eszméltem, hogy vártám és vártam a mi fog történni a következő oldalon.
A szereplők maximálisan kidolgozottak, és annyira valósághűek, hogy a jelenetek végig a szemem előtt pörögtek le.
Az apa karaktere hihetetlenül el lett találva. Bűn vagy sem, de imádtam. Nálam vitte a prímet.
Daniel, a címszereplő már egyre kevésbé nyerte el tetszésem. Esetlen, aki próbál végig keménynek maradni, (ami azért a különböző kínzások következtében sokszor sikerül is.)de a folyamatos pityergések, sírás idegesített a végére. Ha nem lett volna a barátnője, Violet, akkor az első napon kikészül az apja mellett.
Maga a történet szerencsére egyáltalán nem volt kiszámítható. A büntetések, kínzások, fenyítések különösen izgalmasak voltak.
Az anya szerepe is megosztó volt, ami határozottan jót tett az egész regénynek.
Összességében véve, nagyon tetszett!!
Ahogy az interjú közben Francesca is mondta: ebből filmet kell készíteni!!
Komoly, ismert sztárokkal, mert megérdemli a történet!
Gratulálok neked kedves Francesca H. Nielk innen is még egyszer!”

Gabriel_J
(2017.október 20.)

“Remek könyv! Imádtam. Lenyűgöző az atmoszférája és a végig fenntartott feszültség és az, hogy nem tudni, hogy mi lesz a vége. Én sokszor imádkoztam, hogy szegény Daniel ép ésszel kibírja a kibírhatatlant, de szerencsére azért volt neki egy aprócska segítség. Érdemes egyszer nekifutni a könyvnek, mert érdekes dolgokat tud kiváltani az olvasása.”

Kovács Zsuzsa
(2017. október 17.)

“Fiatal kora ellenére a szerző hihetetlenül jól bánik a szavakkal. Története olyan formában íródott,mintha egy amerikai mozifilmet néznék a jobbik fajtából. Fiatalok küzdelme az életben maradásért, családon belüli erőszak, pszichopata apa. Ilyen, és hasonló témákat boncolgat Francesca H. Nielk ebben a szívbe markoló, thriller és dráma ötvözetű regényében.”

Jordáki Gábor
(2017. október 15.)

“Nehezen találom a szavakat…eddig nem olvastam hasonló témájú könyvet. Külön tetszett hogy első perctől kezdve pörögnek az események, nem hagy unatkozni, ennek ellenére többször tettem le, mert emésztenem kellett az eseményeket, aztán izgatottan folytattam tovább. Az anyuka karaktere ellenszenves volt számomra, annak ellenére, hogy nem volt gonosz, csak elvakult. Azt gondolom mindenkinek el kellene olvasni egyszer, nagyon komplex képet ad arról, hogy egy bántalmazott miként éli meg a traumát. Egyetlen apró észrevételem van, sok oldalon 6-7x is szerepel a Daniel megszólítás, amit én mellőztem volna, pl anyaként : fiam, gyermekem, édesem, stb., de lehet hogy ez szándékos volt, ezzel éreztetve az anya-fia között lévő szakadékot. Az apa brutalitása nagyon kidolgozott, a vége fele nagyon elgondolkodtatott,utolsó percig nem jöttem rá míg a szerző el nem árulta, hogy az óra mire szolgált 🙂 zseniális!!!
Amit nem értek, hogy a nevelőapának mi köze volt az egészhez? Ezt jobban kifejtettem volna, értem én hogy pszichopata volt ő is, de ez mégsem mutatkozott meg, nem bántott senkit. Akkor miért dolgozott össze Joshuával? De talán ez nem is egy fontos szál, ezen kívül minden kérdésre kaptunk választ.
Szeretnek több könyvet olvasni az írótól, külön tetszett, hogy mellőzte a hosszas tajleírásokat, semmi szükség nem volt rá, anélkül is filmként láttam magam előtt a cselekményeket…. ha már a filmnél tartunk, szívesen megnézném 🙂 Nálam a könyv 5*!”

Vig Ingrid
(2017. október 04.)

“Az, hogy egy anya nem érzi meg szívével, mit érez a gyermeke, hogy egy anya, nevelési célzattal oda adja a fiát annak az apának, aki terrorizálta, bántalmazta, azt gondolva „ kutyából lesz szalonna”, akár hiteltelennek tűnhet, de mégis így volt erős a hatás. Hihetetlennek tűnhet, de sokan vakok ezekre a történésekre, nem látják meg a láthatót a saját környezetükben sem.”

Cirmilla
(2017. október 03.)

“Alig egy héttel ezelőtt vettem meg a könyvet. Az elején kicsit tartottam tőle, hogy számomra túl erőszakos lesz, de aztán elkezdtem olvasni és le sem tudtam tenni. Rengeteg könyvet olvastam már, de azt hiszem, rég izgultam már ennyit könyvön. Az első perctől az utolsóig izgalmas volt. Még most is a hatása alatt vagyok. Mindig csak azon kaptam magam, hogy csak még egy fejezetet, meg még egyet elolvasok, aztán két nap alatt a végére is értem pedig azért elég vastag könyv. Szerintem még sokszor fogok olvasni az Írónőtől.”

Fehér Eszter
(2017. szeptember 18.)

“Az írónő mindössze 23 éves és olyan mélységekbe megy bele, olyan családi drámát mutat be nekünk egy thrillerbe ágyazva, ami lenyűgöző és borzalmasan megrázó is egyben. Érdemes odafigyelni rá, kevés az ilyen iromány jelenleg a könyvpiacon.”

Jordáki Gábor
(2017. szeptember 02.)

“Nagyszerűen megírt, izgalmas és nehéz olvasmány, ami kívánkozik, hogy a végére érj. Érzelmileg rendkívül megmozgató. Ajánlom mindenkinek, aki vágyik egy olyan műre, amit nem akar letenni, de néha kénytelen, hogy tudja folytatni.”

Scythe
(2017. augusztus 26.)

“Szeretném megköszönni ezt a könyvet, csodálatos élmény volt elolvasni.
Sok fordulat, barátság, kemény emberi viselkedés, szerelem, kétségbeesés, erős akarat, báj, megbocsájtás.

Gratulálok Francesca H.Nielk !
További sok sikert !”

Hlavicza Erzsébet
(2017. augusztus 17.)

“…Néha megijedtem magamtól, amit szerencsére ritkán élek át, szóval köszönöm szépen az idegőrlő élményt a kedves Írónőnek, aki olyat váltott ki belőlem, aminek a létezéséről sem tudtam. A regény lelki mélysége eszméletlen, a karakterek érdekesek….”

Részlet a My Moonlight Libary blog értékeléséből,
a teljes bejegyzést itt találjátok:
https://mymoonlightlibrary.blogspot.hu/2017/08/francesca-h-nielk-daniel.html
(2017. augusztus 05.)

” Az első könyvedről mondott szavak tökéletesen igazak. A DANIEL olvasása közben érzelmek sokasága kergetik egymást. Szinte együtt akartam túlélni a fiúval a történéseket.
Azt hiszem ilyen könyvekre is szükség van az emberi léleknek.
Ajánlom tiszta szívvel mindenkinek.

“Ilyen jó könyvet még nem is olvastam. Nagyon jól megírt, sok mondanivalója van. Imádtam olvasni. Nem lehet letenni, de azt sem akartam hogy vége legyen! Az első szavától az utolsóig izgalmas. Nagyon jól forgatja az írónő a történéseket. Sosem lehet tudni mi fog következni…még a végén is másra gondoltam… sőt akár most hogy elolvastam, most is…
Ajánlom mindenkinek, főleg akik szeretik a pszichothrillert.
Elsőosztályú könyv nemzetközileg is megállná a helyét a világranglistán.”

Kajdi Rita
(2017. július 11.)

“Nagyon tetszett a könyv. Persze a témáját és cselekményeit tekintve nehéz könyv. Végig görcsben volt a gyomrom. De a téma amit feszeget nagyon is valós, a családon belüli erőszak sajnos mindennapos… 🙁 Gratulálok az írónak, szerintem egyedi könyvet hozott létre!”

Sue_Dylen

“…Annak ellenére, hogy tényleg nem az én világom ez a pszicho-thriller, nagyon magával ragadott a cselekmény, és odaszögezett, a kanapéra. Nehezemre esett aludni menni, jelen volt a “csak még egy fejezetet” szindróma.
Véleményem szerint az írónő mesterien érzi a feszültségkeltés mikéntjét.
A témaválasztás igazán merész, a családon belüli erőszak igen kényes ügy. Tetszett azért, hogy bevitte a szerelem, a testvéri kapocs mindent átszakító erejét, kicsit feloldva néhol a feszültséget.
A szereplőkről:
A karakterek igazán jól kidolgozottak, nem volt hiányérzetem a cselekmény lefolyásában….”

Könyves pillanatok részlet, a teljes bejegyzés:
https://www.facebook.com/Konyvespillanatok/posts/1489227624458281
(2017. július 03.)

“Nagyon tetszett a könyv. Persze a témáját és cselekményeit tekintve nehéz könyv. Végig görcsben volt a gyomrom. De a téma amit feszeget nagyon is valós, a családon belüli erőszak sajnos mindennapos… 🙁 Gratulálok az írónak, szerintem egyedi könyvet hozott létre!”

Zséci
(2017. június 26.)

“Ez a könyv brutális volt.
Hogy én mennyire gyűlöltem Daniel pszichopata apját. Azok a büntetések, amiket Danielnek át kellett élnie annyira kegyetlenek voltak, hogy sokszor meg kellett állnom az olvasással kicsit megnyugodni, vagy a szemeimet törölgetni a könnyektől. Az anyja, az meg egyszerűen egy idióta, befolyásolható pics@ volt.
Örültem, hogy Violetnek köszönhetően Daniel életébe belopózik egy kis boldogság is ebben a nyomorult valamiben, amit nem is igazán nevezhetünk rendes életnek.
A befejezés számomra kicsit hirtelen, elkapkodott volt. Viszont elégedettséggel töltött el a végkifejlet…”

Evika82
(2017. június 25.)

“Végre megrendeltem és egyszerre mind a két könyvet. A Daniellel kezdtem és hamar végeztem is vele. Egy nap elég lett volna,ha nem kellett volna letennem sűrűbben mint gondoltam. Olvastam már hasonlót de ez annyira mélyen érintett, annyira dühített néha, hogy ilyen valóban megtörténik megannyi gyerekkel hogy kellettek a szünetek.
Elképesztő ahogy sikerült elérned hogy teljesen átérezzem.
Alig várom hogy neki állhassak a másik könyvnek és az biztos h a Daniel a kedvencek polcára kerül.
Köszönöm ezt az “élményt”, az biztos hogy sokat fogok még rá gondolni. “

Németh Noémi
(2017.június 16.)

“Először is gratulálok a könyvedhez, őszinte elismerésem, és köszönöm az élményt, amit átélhettem olvasás közben és az óta is, hiszen vannak pillanatok, helyzetek, amikről eszembe jut Daniel története.
Bevallom az olvasási élményemhez hozzátartozik volt, amikor letettem a könyvet, nem bírtam tovább olvasni annyira elkeserített, vagy éppen dühített Daniel „szerencsétlen” helyzete. Ugyanakkor nagyon kíváncsi voltam a folytatásra. Meddig bírja Daniel? Miért nem tud felnőtt segítséget kérni, akár az iskolában? Milyen anya az, aki nem veszi észre, hogy milyen állapotban van a gyereke, tehetetlen, vagy manipulálják, ő is áldozat? Persze, ha minderre egyértelmű válaszok lettek volna, akkor nem lett volna ilyen izgalmas a könyved.
Mindeközben azon is csodálkozom, hogy egy fiatal lány hogyan tud ilyen, mondhatom tragikus eseményeket kigondolni, szívszorongatóan, de ugyanakkor nagyon izgalmasan leírni.  A válasz talán egyértelmű, tehetséges vagy.
További jó könyvírást, sok sikereket kívánok!
Üdvözlettel:”

Strupka Magdolna (olvasó, anya, nagymama, tanár)

“Az elmúlt hónapokban számos könyvet félbehagytam, semmi sem tetszett, semmi sem fogott meg. Egy idő után szinte már nem is próbálkoztam. Ezután talált rám „Daniel”, és teljesen letaglózott. Néhány oldal után beszippantott a történet, másfél nap alatt befejeztem, mert nem bírtam letenni. Nagyon tetszett!
Egyetlen dolog zavart csak: túl sok volt a „Daniel” a könyvben. Mármint a név. Szerintem nincs ember, akinek ennyiszer mondanák ki a nevét. De ez minimális, a könyv értékéből és izgalmából semmit sem von le. Imádtam!”

Leonine

“Nagyon mélyenszántó olvasmány, nem könnyű műfaj. Talán azért, mert az írónő végig egyes szám első személyben „meséli” el a történetet. Néhol rendesen a hideg rázott, olyan kegyetlen volt. De nem tudtam letenni. Durva, igazi rettenetes hús- vér jeleneteket kap az olvasó. Nekem nagyon tetszett. Raáraknám a 18-as karikát.”

Baranyai Lilla

“Nagyon jól megírt könyv, annyira részletes volt, hogy magam elé tudtam képzelni minden szereplőt – mintha egy filmet néztem volna. Szinte nekem is fájt, nagyon lassan tudtam haladni vele, többször letettem – mindezt a brutalitása miatt és azért, mert gyűlölöm az igazságtalanságot. Nagyon sajnáltam Danielt és dühös voltam az anyjára, nem hittem el, hogy lehet valaki ennyire naiv, illetve befolyásolható…”

Snicky

“Tisztázzuk még az elején: Francesca H. Nielk egy magyar szerző. Bizony, magyar írók is tudnak ilyen minőségben alkotni. Elég magas elvárásokkal kezdtem neki a Daniel olvasásának. Egyrészt mert volt alkalmam “beszélni” az írónővel, másrészt, mert a fülszöveg alapján úgy gondoltam, hogy nem lesz hiány izgalmakból. És bizony hozta is amit elvártam tőle…”

Lendület magazin részlet, a teljes bejegyzés:
http://lenduletmagazin.hu/a-feszultsegkeltes-mestere-ajanlo-a-daniel-c-konyvrol/

“Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, aki egy izgalmas, bár lelkileg megterhelő, elgondolkodtató olvasmányra vágyik. Én pár óra alatt elolvastam, és nehezen hittem el, hogy egy ilyen fiatal lány, ilyen komoly témában, ilyen fantasztikus könyvet írhat. Nagy jövőt jósolok neki. Némi rejtett tartalmat is sikerült találnom a könyvben, méghozzá azt, hogy bár Daniel retteg tőle, de talán az apjából egy kis szelet mégis bujkál benne is. A könyv végén, mikor Daniel “észrevétlenül csípőre teszi a kezét”, ami az apja szokása volt, nekem ezt sugallta. De a könyv nagyszerű íróját hadd idézzem, ha már író megtehetem 🙂 : “ez teljesen véletlen, itt látszik, hogy aki olvassa a könyvet az egész másként értelmezi a dolgokat, mint ahogy én tettem írás közben, Ezért varázslatos ez az egész, hiszen itt tényleg nincs két egyforma verzió, még ha mindenki ugyanazokat a betűket is látja. ” Nos, kívánom, hogy még nagyon sok betűt írj le az életben, amit másokkal meg tudsz majd osztani, érzelmeket, gondolatokat kiváltva másokból. Mert azokból sosem elég. :)”

Sarádi Krisztina

“…Mélységesen meg tudja rázni az olvasót, és sokkba tudja taszítani egy ilyen nehéz téma.
Minden tiszteletem az írónőé, hogy volt ennyire bátor, mikor megírta mindezt. Főleg, mert a könyv egy fiú szemszöge alapján készült, ami pedig még inkább sokkalta magával ragadóbb, mind tudjuk, hogy a férfiaknak és a fiúknak elég nehezükre esik megnyílni, vagy beismerni az ilyen és hasonló témákat,  még mi nők-és lányok lelkisebbek vagyunk.
Egyébként, ha úgy nézzük, ez egy remekül megírt regény.
A téma épp elég mélyre nyúlik, a félelem, az utolsó kis reményszálak megragadása, miközben pedig az események egyre inkább maguk alá temetik az olvasót és a főszereplőt egyaránt.
A kérdés, hogy vajon képes lesz-e mindezek után Daniel épen kikerülni a helyzetből, lesz-e majd bármi ami kiragadja őt onnét?
Hát igen, az a folyamat, aminek szemtanúi lehetünk, hogy a fejezetek során az apja mennyire képes tönkretenni a fiát, az pedig mennyit változik. Teljesen átformálja őt minden történés, mondhatni kergetik őt rendesen a belső démonjai…”

Írásaim tárháza részlet, a teljes bejegyzés:
http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2017/02/francesca-h-nielk-daniel.html

“Most fejeztem be a könyvet, éjjel 2-kor. Egyszerűen nem tudtam letenni. Nagyon tetszett. Annyira félelmetes, mégis magával ragadó volt. Átéltem, mintha ott lettem volna Én is. Csak gratulálni tudok. Nagyon kevés könyv tud magával ragadni annyira, hogy éjjel is fent maradjak miatta. További sok sikert kívánok! Innen már biztos siker!”

Szabó Erzsébet

“Brutális, másat nem lehet erre a könyvre mondani. A legnagyobb érzelem amit kiváltott belőlem az a féktelen düh. Úgy érzem képtelen vagyok megszólalni a dühtől, a gombóctól a torkomban, a könnyeimtől amelyek áztatják a billentyűzetet.
Összeszámolni sem tudom, hogy hányszor kellett letegyem a könyvet, és kiszellőztessem a fejem, mert a dühtől, a sokktól, és a tehetetlenségtől nem láttam. Nem is az apa aki, maga volt az ördög akasztott ki. Öt egy az egyben kibeleztem volna ha közelemben van. Itt az anya csapot fejbe engem nem is egyszer és nem is kétszer. Össze törte a szívem, ugyanúgy mint Dánielnek. Utáltam az anyát, a legmélyebb pokol bugyraiba kívántam, pedig egyáltalán nem volt gonosz. Ki tudtam volna rázni a lelket belőle, hogy ébredjen fel, és higgyen Dánielnek. Gonosz szadista volt az apa na ő igen. Dánielért a szívem szakadt. Ami nagyon foglalkoztatott az az, hogy miért nem lépett le inkább? Én leléptem volna ha neki legyek.”

Eriii

“…Azon túl, hogy mennyire megdöbbentő, hogy a pszichopaták mindig megússzák és hogy egyes emberek, miként képesek tönkretenni életeket, szeretném kiemelni az írónő tehetségét. Néha elfeledkeztem arról, hogy egy kitalált történetet olvasok, –legalábbis remélem, hogy az és nem valós eseményekből merített – és csak később gondolkodtam el azon, mennyire ügyesen visszaadja Daniel félelmét, kétségeit, milyen ügyesen vezeti a történet fonalát. Hogyan alakul át Daniel is, mikén törik meg, egészen addig, hogy már maga is elhiszi, amit a fejéhez vág az az „embernek nem nevezhető valami”. Érezni lehet minden egyes sérülést, amit elszenved, kívül belül. És amikor már azt hinnéd, hogy valami csak történik, és ezután elmenekül vagy megmentik, akkor szembesülsz vele, hogy még koránt sincs vége, és a szörny kitalál még valamit, hogy kínozza a saját gyerekét…”

Írógép részlet, a teljes bejegyzés:
https://irogep.wordpress.com/2017/04/30/francesca-h-nielk-daniel/#more-1548

“Egy hete vettem meg, a borító ami megragadott. A könyv letehetetlen, magával ragadó. Először is gratulálok a könyvedhez és várom az új regényedet. ( mikor lesz következő? ☺ ) A Daniel könyved borítója ami miatt felfigyeltem rá. Majd a fülszöveget elolvasva döntöttem mellette. Nagyon szeretem azokat a regényeket, amiket nem csak elolvasok, hanem napokig benne ragadok. Ez a könyv pont ilyen. A megfogalmazása könnyű, a témája súlyos. Ettől filmszerűen pörgött le előttem a történet. A könyv olvasása olyan érzelmeket váltott ki belőlem, amit eddig egy regény sem. Minden eddig általam olvasott regény közül a legjobb!!”

Zsuppánné Fitos Veronika

“Szia,
Nagyon jó könyv, az elejétől kezdve izgalmas, szívem szerint egy nap alatt kiolvastam volna 🙂 Este alig vártam, hogy ismét reggel legyen és olvashassam tovább
Remélem lesz még hasonló műfajú könyved!!”

Szücs Zsanett

“Végre sikerült végigolvasni a könyvet. Meg kell mondanom: nagyon ” nehéz” olvasmány volt! Mint előzőleg már írtam, nagyon sok könyvet olvastam már, de a Te könyved a legjobbak között szerepel! Egyszerre 4-5 fejezetet tudtam elolvasni, mert annyira élethűen írtad le az eseményeket, hogy azonosultam a főhőssel, és “pihennem” kellett, hogy folytatni tudjam! Az utolsó fejezeteket pedig meg lassabban olvastam, “félve” attól, hogy a főhős a esetleg feladja, és negatív irányba fordulhat a sorsa! Mindent összevetve: nagyon-nagyon tetszett a könyv, mindenkinek ajánlani fogom és várom a többi könyved megjelenését! Csak így tovább és tiszta szívemből sok sikert kívánok!”

Sarádiné Eti

“Még most is nehezen találom a szavakat, annyira nehéz egy ilyen komor, mély témájú könyvről írni úgy, hogy átadhassam a gondolataimat, amik a fejemben és az érzéseket, amik a lelkemben kavarognak. Először is hihetetlen, hogy ez a könyv, koncepció mind egy 22 éves fiatal lány tollából született. El sem tudom képzelni, milyen volt megírni, hiszen én olvasva is a poklok poklát éltem át, egyszerre éreztem szomorúságot, dühöt, értetlenséget, haragot, undorodást, félelmet…. “

Könyvmánia részlet, teljes bejegyzés:
http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2017/04/francesca-h-nielk-daniel.html

“Az utóbbi napokban nem írtam egy sort sem (ejnye!), mert nekiláttam a Daniel olvasásának, és egyszerűen képtelenség letenni ezt a könyvet! Rengeteg fekete tea fogyott közben, meg nem kevés keksz, és csak úgy röpült az idő! Tudjátok, én nem ajánlok úgy, hogy előtte nem győződtem meg róla, hogy mit is. Szóval ezt tiszta szívből. Mindenkinek, aki egy lebilincselő és megrázó történetet szeretne egy tizenhét éves, bántalmazott srác életéről.
Kedves Francesca H. Nielk írói oldala! Le vagyok nyűgözve! De tényleg! “

Gombos Tünde

“Kedves Francesca!

Elhoztam Danielt egy balatoni nyaralásra, gondolván, öt napig simán kitart a 400 oldal. Tévedtem. Gyakorlatilag a második fejezettől magához szögezett a könyv. Mire leszálltunk a vonatról, 180 oldalnál jártam, másnap pedig be is fejeztem.
Nem tudtam, mire számíthatok, de nálam telitalálat volt. Nagyon izgalmas, feszültséggel teli és szívszorító regény. Gratulálok hozzá, és köszönöm szépen a lehetőséget, hogy elolvashattam.
További sok sikert kívánok!”

Antal Erika

“Úristen úristen ilyen fantasztikus és eseménydús könyvet soha nem olvastam még…alig tudtam letenni….sikerült 3 nap alatt kiolvasnom….ez fantasztikus írás volt. Most a 13 éves lányom kezdte el olvasni, reggel óta már a felénél tart és azt mondta hogy letehetetlen 🙂 azt is mondta hogy iszonyat vizuális személy és teljesen beleéli magát a történetbe 🙂nagyon tetszik neki 🙂 köszönöm ezt a fantasztikus élményt…remélem a következő is ilyen szuper és fordulatos lesz :-)”

‎Pintér Zsoltné Szilvi‎ 

“Daniel” című könyvről:

Szerencsére környezetemben közvetlenül nem tapasztaltam ilyen mértékű kínzással párosult brutalitást, meg egyébként is fiatal korom óta maximálisan elutasítom és idegenkedem a legkisebb hasonló dolgoktól is – mint a legtöbb ember – főleg, ha az gyerekeket érint. Ezért is kissé félve kezdtem az olvasáshoz, de bíztam abban, hogy biztos ad valami okulást, hogy ebbe a közegbe bepillantva jobban meg lehessen ismerni az ezt kiváltó okokat, és főleg az elszenvedő által átélt borzalmakat, és az ebből való kilábalás felszabadító érzését.
Sajnos a kiváltó okra igazán nem derült fény, mindössze annyi, hogy egy beteglelkű “apa” legkegyetlenebb kínzásait mutatja be, amelyre a legközvetlenebb környezete, később az öt hónapos börtönbüntetése sem tudott segíteni. Az sem derült ki, hogy az “apa” kapott e valamilyen kezelést, hogy ezt az un. betegségét valamilyen szinten kordába tudja tartani, sőt inkább segítséget kapott /lásd. anya és élettársa, közvetve annak gyermeke, a rendőrségnél, valamint a kórházban lévő ismerősök útján /.
Mindez azonban fokozta az izgalmakat. Együttérzést váltott ki az, hogy Daniel szinte lebénult a félelmében, amit fokozott az a tudat, hogy akitől a legtöbbet remélt – az anyjától – nem kapott segítséget, mivel nem hitt neki. Ez legalább annyira megviselte, mint az apja gyötrő kínzásai.
Igaz kiderült, hogy őt is nagyban megvezette az élettársa, valamint a nevelt fia, de a lánya figyelmeztetésére sem reagált, ahogy én azt olvasás közben reméltem. Valóban fény volt a sötét alagútban az iskolatársa segítsége, aki ismeretlenül is de hitt benne, a rokonlelkek összetalálkoztak, ami végül is a veremből való kilábalást elősegítette. Ez a „kis” szerelmi száll enyhített a borzalmakon…
A privát érzéseimtől függetlenül a könyv igazi olvasásélményt nyújtott, valóban nem tudtam letenni, mert mielőbb arra vártam, hogy a Danielt körülmarkoló brutalitás végre megtörjön. Számomra kis lélegzetet adott, hogy a nővére hitt benne, hogy felkereste az anyját, hogy mégis, talán együttérzést vált ki a fia állapota.
Jó volt a fejezetek végén lévő – szerkesztésbeli, vagy szándékosan üresen maradt- fél, negyedoldalnyi lap, ami egy sóhajtásnyi időt adott a tovább folytatáshoz.
A könyv az érdeklődést mindvégig magas fokon tudta tartani. Már az olvasás első perceiben azonnal a cselekmény sodrásában kerültem, és ez a közlés közvetlenségével, az cselekménysorozat tálalásával, emberi szolidaritásból is végig fennmaradt.
Aktualitása sajnos nagyon igaz, főleg, ha napjaink napi híradásait hallgatjuk.
Bízva abban, hogy a könyv minél szélesebb rétegekhez eljut, árnyaltabban tudunk odafigyelni a “szomszédban” történt rezdülésekre és ha csak nagyon óvatosan is, de egy kis fénysugarat tudtunk küldeni annak aki ebben bele tud kapaszkodni. Köszönöm, hogy a könyved az élet eme szeletét is bemutatta ami sajnos napjaink része.
Várom a többi regényt is!!!! 🙂
Ui.: Könyvtáros vagyok, az olvasóimnak is fogom ajánlani a könyvet”

‎Kiss Regina

“Ez a könyv egy remekmű😊 Mindenkinek ajánlom aki szereti az izgalmasat ahol kombinálsz, de sosem tudod mi következik. … Imádtam minden egyes sorát. Készüljetek, Nem lehet letenni.❤”

‎Kjd Ritus

“Megvettem, olvastam a könyvedet. Gratulálok! Tetszett, hiszen nagyon olvasmányos, az a le sem tenném, azonnal végigolvasnám típusú. Ezeket szeretem a legjobban. A témája sok-sok gondolatot indít el az olvasóban, remélve, hogy mindez soha sehol senkivel nem valósult, valósul meg, hanem csak a jó fantáziád eredménye. További nagyon sok sikert kívánok írói karrieredhez!”

‎Kugler Ágnes

“Kiolvastam a könyvedet! Amikor elkezdtem, erőt kellett vennem magamon, hogy letegyem legalább addig, amíg felkészülök az anatómiára. Utána viszont gyakorlatilag addig abba sem hagytam, amíg ki nem olvastam. Végig izgultam, ha körömrágós lennék, nem maradt volna körmöm 🙂 Dühöngtem, és drukkoltam ! Gratulálok! :)”

Kovács Zsuzsi

“Kedves Francesca!

Nagyon nagy élmény volt a könyvedet olvasni, köszönöm neked. Lendületesen, szépen fogalmazol, az eseményeket szinte magam előtt láttam szavaid nyomán, s nagyon drukkoltam a fiúnak. Szörnyű lehet ilyen szenvedést átélni, őszintén remélem, hogy nem saját élményekből táplálkoztál. Kicsit a “két apuka” kapcsolatáról bővebben is olvastam volna, de így is nagyon tetszett a vége.
Szívből gratulálok!”

Tenkesné Enikő