“Csodálatosan szép történet!!! Még olvastam azon gondolkodtam vajon én hogyan tudnám túlélni a gyermekem elvesztését??? Te megírtad a választ,mert ott a másik,aki miatt muszáj tovább élni. Gyönyörű és őszinte történet. Nagy kedvencem!!! De!!! Még mindig ott tartok ,hogy nem tudnak választani a könyveid közül,egyformán imádom mindegyiket!!!!💓😍😘”
Sz. M.
(2019.12.11.)
“Nagyon szép könyv!!!! Könnyek nélkül nem lehet elolvasni!!!😍😍😍“
Marcsi
(2019.11.23.)
“Fülszöveg alapján nem tudtam, mire számítsak. Röviden és tömören, a könyv arról szól, hogyan reagál egy viszontagságos kapcsolat után külön élő pár gyermekük elvesztésére. Itt nincsenek nagy csavarok, 99%-ban az érzelmek bemutatásán van a hangsúly. Habár nekem a könyv nem nyerte el teljes mértékben a tetszésemet, nem fogom lepontozni, mert realisztikusnak és minőséginek tartom a kivitelezést. Elég erős érzelmek jelennek meg a lapokon, valósághűen van ábrázolva minden kín, amit ebben a helyzetben egy szülő át tud élni. A lélektani regények kedvelőinek ajánlom ezt a könyvet.”
Mátravölgyi Klára
(2019.11.06.)
“Ez elég súlyos volt…
A Daniel után egyértelmű volt, hogy olvassak még valamit az írónőtől, és ezt sem bántam meg. Jól meg van írva, és elég részletesen ahhoz, hogy tényleg elhiggyük.
Jó könyv, csak ajánlani tudom.”
p40000
(2019.09.27.)
“Imádtam, hogy darabokra tépi a lelkemet. Fantasztikus történet, mindenkinek olvasni kell!”
irodalmihungarizmus_citromail_hu
(2019.03.29.)
“…Érzelmi gyomros, romantikus körítéssel. Ha röviden jellemeznem kellene a kötetet, ezt választanám. Benne van, hogy mennyire hat az emberre, hogy fájdalmas, de ugyanakkor romantikus sztori is. Bátran olvashatja az is, akinek a romantika, akinek a dráma, vagy akár a thriller a műfaja.
Mert Nielk nagyon jól szerkeszti a történetet. Eleve a gyerek eltűnése egy thriller vonalat indít el, ahol a szülők egyre nagyobb feszültségbe vannak. Szökés, gyerekrablás, gyilkosság? Egyáltalán, mit tudnak tenni egy ilyen helyzetben? Amikor már tudjuk, mi történt a kislánnyal, akkor is vannak titkok és rejtélyek, amelyekkel fenntartja a figyelmet és a feszültséget a szerző, nagyon rutinosan…”
Minden napra egy könyv
(a teljes értékelést ide kattintva megtalálod)
(2019.03.08.)
“Nagyon nehéz és nagyon fájdalmas történet, de csodaszép. Bevallom többször megkönnyeztem. A folyamatos visszaemlékezések nagyon tetszettek. Külön tetszett, hogy végre egy könyv ami kendőzetlenül a valóságot mutatja be. Függőséget érintő könyvet pedig eddig nem is igazán olvastam. Örülök, hogy eljött ez a perc is. Tanulságos!”
Németh Annamária
(2019.03.01.)
“Szívszorítóan fájdalmas és tragikus. Nem szokásom elérzékenyülni de itt többször is a sírás szorította a torkomat. Csodálatos könyv.”
Whitesz
(2018.08.15.)
“….Az írónő egy olyan témát feszeget, amiről rossz érzés olvasni, mégis rengeteg dologgal kapcsolatban felnyitja a szemünket. Olyan dolgokkal, amelyek azelőtt talán meg sem fordultak a fejünkben.
Maga a történet sokkal inkább érzelmi alapon ejti rabul az olvasót, mintsem cselekmény alapján. Hiszen egyrészt megismerhetjük azt, hogy Jamie és Amberly kapcsolata milyen volt, és milyenné vált később. Hogy milyen tettek és emberi akaratok akadályozták meg a boldogságukat. Egyszóval nem csupán a jelenükbe, de kicsit a múltjukba is beleláthatunk.
Másrészt minden szülőnek borzalmasó érzés lehet elveszíteni a gyermekét. Jamie beengedett minket egy olyan világba, ahol a lelke legsötétebb bugyraiba is beleláthattunk. Minden egyes apró összeomlása számunkra is egy törés volt olvasás közben.
A szereplők jól meg voltak formázva, teljesen hitelesen lettek megalkotva.
Miután a Sose engedj el! végére értem egy kicsit üresnek éreztem magamat. Semmilyen régebbi emléket nem hozott fel bennem, de elgondolkodtatott azon, hogy én hogyan élném át mindezt ellenkező esetben, illetve hogyan tudnám mindezt elfogadni. Vajon magamat hibáztatnám, meg tudnék egyáltalán bocsátani? Hogyan tudnám ezzel a szörnyűséggel összeegyeztetni a jövőmet? Sikerülne kompenzálni a múltban elkövetett hibáimat, és helyes vágányra terelnem mindazt, ami valaha elromlott?
Miközben külső szemlélőként részt vettem a történetben, furcsa érzések keringtek bennem. Mintha én is elvesztettem volna valakit, nekem is meg kellene küzdenem a gyásszal és a kilátástalansággal. A saját bőrömön tapasztaltam a szenvedést, a hiányt és a fájdalmat.
Talán pont az érzelmi vihar és a komoly, velős téma miatt ajánlanám az olvasóknak. Mert igazából én ezt a művet nem is tudnám zsánerhez csatolni, talán a lélektani dráma lenne rá a legjellemzőbb.
Hiszen izgulunk, félünk, összetörünk, de legfőképpen átérezzük a tetteket és azok súlyát a könyvben…”
Anarchia Könyvblog
A teljes blogbejegyzés: http://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/07/27/francesca-h-nielk-sose-engedj-el/
(2018. július 27.)
“Nem találok szavakat , még most is ,olyan hatása alatt vagyok a könyvnek.Szeretek és sokat is olvasok de rég nem volt a kezembe ilyen izgalmas ,szenvedéllyel átitatott regény. Nagyon izgalmassá tette,hogy a jelen és a múlt folyamatosan együtt van jelen. A szerkesztése,s nyelvezete is profi íróra vall.Alig lehet felfogni ésszel hogy pedig mind ez egy fiatal „kislány ” tollából fakad.
Nagyon örülök,hogy ráéreztem,s elmentem a könyvbemutatóra,s hogy megvettem mind a négy könyvet. Biztos vagyok benne,hogy egy új nagyszerű írónő született,s büszke lehetek arra ,hogy dedikált könyvem van Tőle.
Köszönöm az élményt,amit e könyv olvasása adott,s kívánom hogy mielőbb nemzetközi
porondon is sikereket érjen el.”
Harsányiné Anna
(2018. július 25.)
“Bár nekem eddig az Elit bőr a kedvencem az Írónőtől, ez a könyv is nagyon tetszett. Egy szülő számára egy ilyen történetet olvasni nagyon fájdalmas. Az ember bele sem akar gondolni, mit érezhettek a szereplők. Jamienek drukkoltam végig, hogy sikerüljön feldolgozni a történteket. Külön tetszett a könyvben, mert ilyennel még nem találkoztam, amiben ilyen nagy hangsúlyt kapnak a visszaemlékezések, bepillanthatunk a boldog éveikbe is. Habár a gonosz anyós itt is felbukkan, ami néha mérgesített, hogy miért kell mások életébe beavatkoznia. Nagyon tanulságos könyv volt ez is, köszönöm az Írónőnek, hogy elolvashattam.”
KTimi
(2018. június 22.)
“Kedves Francesca H. Nielk!
Van szerencsém a második könyvet a kezemben tartani, amit nagyon rövid idő alatt olvastam el.
Ez a könyv tele van érzelmekkel, melyek megmutatják, milyen az, ha elveszítjük, akit nagyon szeretünk, Aki testünk egy része, és ezzel újra visszakerülünk a múltba, és újra visszatérnek akkori kedves, szép, de fájó emlékek is.
Egy anyának és apának különösen szívszorító történet, ha van gyermekük, hiszen az a legféltettebb kincsünk.
Két ember újra találkozása, egymás iránti gyűlölete, majd újra megszeretése a legnagyobb fájdalomban…. és meghozza a régi-új szerelem gyümölcsét.
Gratulálok ehhez a Könyvedhez is, kívánok további sok sikert!
Sok szeretettel ajánlom Mindenkinek, mert mint mindenből, ebből is lehet tanulni…!”
Hlavicza Erzsebet Etel
(2018. február 12.)
“Szépen meg van írva. Nem találtam benne komoly hibákat. Igaz nem is kerestem.
Hacsak nem azt, hogy nekem kicsit már sok volt a „jóból”, ami a depressziót illeti. 🙂
Thrilleresebb irányban lehet, hogy jobban tetszett volna a könyv ennél. De mondom: így is szép munka. Most így kicsit tömény volt, amikor olvastam. Ha leülepszik, még az is lehet, hogy visszajövök és feljebb húzom a pontot. De nem ígérek semmit. :)”
Ciccvarek
(2018.január 25.)
“Húú,
először is, gratulálok a szerzőnek. Nemcsak azért, mert nagyszerű művek kerülnek ki a keze alól, de azért külön dicséret illeti, mert nem mindennapi könnyed kis témához nyúl hozzá. Pont az ellenkezője. Nagyon komoly, nagyon valós dolgokat feszeget, amit más nem nagyon mer, vagy nem akar. Nem tudom, hogy ez élettapasztalat alapján megy vagy beszélgetések, interjúk alapján, Minden esetre Köszönöm ezt az élményt! Sokat tanultam belőle! Mindenkinek ajánlom, aki profitálni is szeretne az olvasásból.”
Baranyi Lilla
(2017.december 22.)
“Ha azt mondom, hogy melyik könyvet olvasd el legalább egyszer az életben, ezt javasolnám. Valami elképesztő, ahogy Francesca megírta a történetet. Annyira élethűen, fájdalmasan és szó szerint lelkileg megrázz… Minden esetre nagyon szép történet. Eleinte féltem, mert azt hittem egy romantikus könyvet kapok. De nem. Azt gondoltam milyen sokára fogom kiolvasni. Rácáfoltam 2 nap alatt kiolvastam. Most 2 nap kellett, hogy a gondolataimat összeszedjem. Ez nem az a könyv, történet, amire azt lehet mondani, hogy huuu de jól szórakoztam. Mert ez nem vicces történet, nagyon nem.
Szerző hihetetlen ügyességgel, bátran játszó szavakkal írja meg Jamie szenvedését. Szinte magam is éreztem a bénító félelmet, dacot, dühöt és mérhetetlen fájdalmat. Amikor az okokat keresi, hogy miért. Amikor önmagát marcangolja. S végül eljut a sötétség legmélyére. Padlót fogtam. Mert nem ezt vártam a végén. Amberly nem tudta mit tesz, amikor azokat a szavakat mondta Jamie-nek. Nem lett volna szabad. Látnia kellett volna, hogy hova löki… “
Magyar Szerzők könyve blog
A teljes bejegyzést itt találod:
http://magyarszerzokonyve.blogspot.hu/2017/12/francesca-hnielk-sose-engedj-el.html
(2017. december 14.)
“Egy megható és szívszorító történet, melyben az ember óhatatlanul együtt tud érezni a szereplőkkel. Csodálatos olvasmány és maradandó élményt okoz.”
Scythe
(2017. augusztus 26.)
“Fantasztikus, lélekig hatoló könyv. Az elején megragad és a végéig nem enged, miközben a szíved szakad meg.
Az olvasása közben többször meg kellett állnom, hogy feldolgozzam az olvasottakat.
Az írónő nagyon szépen bánik a szavakkal, kidolgozott a történet. Egyszer sem éreztem azt, hogy bármelyik rész felesleges lenne a könyvben.
A múlt és a jelen váltakozása teszi még különlegesebbé a könyvet.
Ha egy ilyen fájdalmas történetre lehet azt mondani, hogy kedvenc, akkor nekem mindenképp az.”
Monaa24
(2017. augusztus 21.)
“Nem is tudom mit írjak erről a történetről… Megint kaptam egy fájdalmas történetet az írónőtől. Anyaként nagyon megviselt spoiler.
Nagyon sajnáltam a Jamie-t és Amberlyt… azt is, amikor Jamie visszaemlékezésein keresztül megismertem kettejük teljes történetét, múltját. Amberly anyja egy igazi gonosz dög. Aki nem tudott örülni a saját gyermeke boldogságának. Egy igazi sznob, előítéletes pi..a.
Most, hogy befejeztem a könyvet megint valami könnyed olvasmányhoz kell nyúlnom, hogy helyrebillenjen a kis lelkivilágom.”
Evika82
(2017. augusztus 20.)
“Egyszerűen fantasztikus, elgondolkodtató könyv. Nem sablonos, ehhez hasonlót nem is olvastam vagy láttam filmen. Mindenkinek csak ajánlani tudom”
Kajdi Rita
(2017 július 11.)
“Kedves Francesca elolvastam a könyvet, most fejeztem be. Rita azt mondta ez lájtosabb,mint a Daniel. Nem igaz. Ez másképp hátborzongató, másképp felkavaró, másként lehengerlő. Máskor kapásból tudok véleményt nyilvánítani, most nem találok szavakat a dúló érzéseim között. Most még frissen hatása alatt vagyok.”
S. Irén
(2017. június 30.)
“Kedves Francesca!
Köszönöm neked az újabb csodálatos könyvélményt!
Kicsit nehezebb olvasmány volt számomra, mint a Daniel, mert három gyerekes anyaként sokkal jobban megérintett a téma. Fantasztikus, ahogy a múlt és a jelen eseményei váltogatják egymást, ezt nagyon élveztem! Ez a könyv is bővelkedik váratlan és meglepő fordulatokban, és nagyon erős érzelmeket váltott ki belőlem.
Számomra a legfőbb mondanivaló, hogy SOSE ENGEDD EL A SZERETTEIDET!
További sok sikert kívánok és izgatottan várom a következő könyvedet!!!!!”
Tenkesné Halász Enikő Rita
(2017. június 14.)
“Elolvastam
😊
❤ Szerettem volna elsőként, de így is örülök.😊 Nem csalódtam, pedig azt hittem hogy nem tudok a Danieltől elkövetkeztetni. Nem lehet összehasonlítani a kettőt, mindkettő egy remekmű. Nagyon gratulálok a tehetségedhez, bízom benne hogy még sok könyvedet olvashatom😊❤ Még az utolsó oldala is izgalmas volt, egyszerűen nem lehet letenni. Köszönöm neked ezt az élményt❤❤“
Kjd Ritus
(2017. június 14.)
“Kész vagyok az új könyvvel. Mindenkinek csak ajánlani tudom, nagyon tanulságos. Francesca olyan hihetetlen élethelyzeteket tud papírra vetni, hogy az ember izgalommal olvassa. Nagyon tehetséges írónő, gratulálok Neki. Idáig minden kiadott könyve lélekemelő és a szívet melengető olvasmány volt. A kedvencem a Daniel. Sok sikert kívánok az íráshoz és várom a többi könyvedet! Puszillak!”
Szabó Erzsébet
(2017. június 14.)