Sziasztok!
Igazából ezt a „szokásomat” már a Daniel-nél elkezdtem, hogy megmutatom nektek, hogy egy-egy könyvem elkészülése közben milyen számok szóltak a háttérben.
Bár a Kísérő árny-as dalok kimaradtak, most mégis a Megsebzett-et fogom előbb megosztani veletek, hiszen most ő a legfontosabb nekem. 🙂 Viszont ígérem, hogy egy nap mindenképpen bepótolom a Kísérő árnyat is, hiszen ott is megvan ám a listám. 😉
Mindenhol próbáltam betenni nektek a hivatalos verziókat, de sajnos több helyen csak mást találtam, viszont a lényeg, hogy így meg tudjátok hallgatni őket, ha szeretnétek. 🙂
Na de a lényeg, hogy az első szám, amire elkezdtem a Megsebzettet, még 2014-ben, az nem más, mint:
Taylor Swift – You’re Not Sorry
Az első pár fejezet tényleg erre a számra született meg, de aztán ugye magát a könyv írását egy-két évre abbahagytam, mielőtt úgy isten igazából nekiálltam volna ténylegesen megírni. Előtte még elkészült jó néhány másik regényem, hiszen mint azt már biztosan mind tudjátok, a Megsebzett az a hetedikként megírt könyvem, ami viszont most ötödikként jelent meg.
Én, József Attila (musical) – Tiszta szívvel, Tudod, hogy nincs bocsánat, Klárisok
Általában soha nem írok magyar számra, mert megzavarja az agyamat, ha magyar szavakat hallok a saját magyar gondolataim közben 😀 viszont ezek mind hangulatilag, mind lelkileg annyira erős hatással voltak rám, hogy szinte fel sem tűnt, hogy milyen nyelven vannak. Egyszerűen tökéletesek voltak ennek a könyvnek a megírásához, és elképesztően örülök, hogy pont a legmegfelelőbb időben találtam rájuk. Vagyis igazából a bátyám talált rájuk, hiszen ő mondta, hogy ezt hallgassam meg, amikor megkérdeztem tőle, hogy nem tud-e valami jó kis drámai zenét, amire írhatnám a szenvedéssel teli könyveimet, és hát tudott… 😀 Szóval köszönöm neki, és szegény Logan is köszöni, minekután hiszem, hogy a könyvben lévő kínzások egy részének a létrejöttében az ilyen hangulatú számoknak is hatalmas szerepük volt.
A Klárisok-at sajnos sehol nem találtam meg így interneten, hogy meg tudjam mutatni nektek, amit nagyon sajnálok, mert érdemes lenne belehallgatni, de ha megnézitek esetleg a musicalt, akkor ami úgy kezdődik, hogy „Klárisok a nyakadon, békafejek a tavon…” na az lesz az. 😀 Tényleg elképesztően szép szám ez is. Én nagyon szeretem, és a könyv hangulatához is illik.
Shawn Mendes – Stitches
Ez szintén egy olyan szám, amire a bátyámnak hála akadtam rá. (Még a végén kiderül, hogy mindent neki köszönhetek. 😀 Köszi…) Nem, amúgy viccet félretéve, ez tényleg örök emlék lesz nekem, hiszen sosem felejtem el, hogy hogy jutottam el addig, hogy ezt megtaláljam.
Még 2016 elején, éppen a kórházi gyakorlatomat töltöttem, amikor ott aludtam a bátyámnál – hogy mivel reggel nagyon korán kell beérnem a kórházba könnyebb legyen – aztán még kora este a bátyám mondta, hogy akkor ő most inkább bemegy a szobájába, én meg csináljak, amit akarok, ott a gépe, nézzek YouTube-ot… 😀
Hát, jó… 😀
Na mindegy, szóval a lényeg, hogy nem szoktam ilyet csinálni, de mivel még tényleg nem volt kedvem lefeküdni, hát úgy döntöttem, hogy „szót fogadok”, és rámegyek a YouTube-ra, Aztán, hogy értelmes indokkal nézegessek videókat, úgy voltam vele, hogy akkor keresek olyan zenét, amire tudom majd írni a Megsebzettet, amit akkor kezdtem folytatni – és bár tényleg nem szoktam ilyet csinálni, hogy szándékosan keresek íráshoz számot, mert általában a zenék amúgy is mindig pont a legjobbkor megtalálnak maguktól –, most tényleg nem tudtam mit csinálni, úgyhogy gondoltam, akkor csak megpróbálkozom vele, hátha most bejön ez a verzió is, hogy én keresem a dalokat, nem ők engem…
Bár ki tudja, hogy itt is ki vagy mi talált meg kit vagy mit előbb…
Aztán kerestem, hallgattam a dolgokat, kattintgattam találomra összevissza, mentegettem a címeket, amik valamennyire tetszettek vagy azt éreztem, hogy lehet, hogy célnak megfelelő lehet, aztán egyszer csak feljött ennek a videoklipnek a képe, nekem meg megakadt rajta a szemem. Hű, mondom, akármi ez – már csak maga a cím miatt, hogy „Stitches” (azaz öltések), és képen lévő megvert srác miatt is – egészen biztos, hogy az én kórházmániás énemnek tökéletes lesz…
Aztán rámentem, megnéztem és rájöttem, hogy hát a könyvemhez ez a szám illeni ugyan biztosan nem illik, de azért úgy éreztem, ezt is megjegyzem, hátha jó lesz még valamikor valamire. Aztán mint utólag kiderült, nagyon is jó volt, hiszen elkezdtem egyre többet hallgatni, aztán egyszer este fel-alá járkáltam a szobámban – ami mániám, ha a történeteimen gondolkozom –, és közben ez szólt, én pedig azon agyaltam éppen, hogy mit kellene még kezdenem Logannel, aztán hirtelen megkaptam a választ, hála ennek, hiszen van benne egy olyan rész, hogy „needle and the thread…”(tű és a cérna). És bár eddigre már vagy ezredjére hallottam ezt a számot, itt végre ténylegesen fel is fogtam a benne lévő szavakat, és rá is jöttem, hogy ez amúgy az évszázad ötlete, ami lehet, hogy magamtól soha nem jutott volna eszembe, de így most mégis irtó büszke vagyok rá. És persze azóta is büszke vagyok az ennek köszönhetően megszületett részre is, mert egyike a könyvben lévő legerősebb jeleneteknek…
Szóval szegény Logan ennek a dalnak (pontosabban sornak) is köszönhet egy jó pár, kőkemény percet, amit, aki olvasta a könyvet, az tuti, hogy már tudja, hogy melyik jelent/jelenetekről beszélek. Aki viszont még nem olvasta, annak tuti ezután eszébe fog jutni, ha odaér. 😀 Legalábbis nekem mindig eszembe jut…
A következő, amit mutatni szeretnék nektek, az igazából ugyanez a szám, viszont élő verzióban. 🙂 Ezt mindenképpen szükségesnek éreztem kiemelni, ha könyvhöz kapcsolódó zenékről beszélek, mert bár mikor a Megsebzettet írtam, ez még meg sem történt, mégis valahogy ez az egyik legfontosabb szám (verzió), ami rengeteget hozzáadott nekem a Megsebzett sorozat további részeihez, és az ezzel kapcsolatos egyéb dolgaimhoz. Legfőképpen azért, mert ezt hallgatva olyan érzésem van, mintha ebben is meg lenne ugyanaz az érzelem, ami az egész könyvsorozatom lényege. Ami Logannek a lényege…
Mindegy, a lényeg, hogy ez minden szempontból rám és a karrierem egy részére is nagy hatással volt, de erre most nem térnék ki jobban, mert már így is rengeteget beszéltem, és soha nem lenne vége. 😀 Mindenesetre ez pár éve tényleg valami olyan volt, aminél szó szerint nagyban láttam az egész dolgot.
Na, ezt pedig most mindenki értelmezze úgy, ahogy akarja. 😀
Shawn Mendes, Camila Cabello – I Know What You Did Last Summer
Ezt most nem fejteném ki részletesen, de mivel olykor ez is fel-felcsendült közben, muszáj volt belekerülnie a listába, ami csak így teljes.
High School Musical – Can I Have This Dance, Gotta Go My Own Way
Ugye azzal nem árulok el nagy titkot, hogy Logannek, egy lánynak és annak a lánnyal való közös kapcsolatának hála, sikerül igazán felépülnie abból, amit azon a helyen elszenvedett, ahol három hónapig fogva tartották és kínozták. A könyvben pedig ennek a szerelemnek a hatása egy igen fontos kulcskérdés. És ha valamire igazán jól tudtam megírni a kettőjük közt lévő tiszta szándékú köteléket, akkor az ez a szám volt:
A másik szám, hogy időben mikor szólt először írás közben, azt nem tudom pontosan, viszont az egészen biztos, hogy van egy jelent a könyvben, amire valamiért nagyon emlékszem, hogy úgy írtam meg, hogy ez szólt a háttérben. (Annak, aki nagyon kíváncsi, csendben megsúgom, hogy ez a 35. fejezet, amiről beszélek).
Ellie Goulding – Love Me Like You Do, Skylar Grey – I Know You, Vaults – One Last Night
Ezt a három számot, most ismét nem magyaráznám túl, de nyilván ezeket nem Logan kínzása közben hallgattam, hanem amikor Scarlett-tel volt. J És upssz, azt hiszem, most spoilereztem is egyet azoknak, akik még csak most fogják elolvasni a könyvet, de nem baj, hiszen előbb (és a könyvbemutatókon is) elárultam már, hogy lesz a történetben egy nagyon erős szerelmi szál.
Demi Lovato – Stone Cold
Ez is egy olyan szám, aminek az érzelemvilága nagyban hozzásegített Logan történetének megszületéséhez.
Lara Fabian – Je T’aime
Ebből igazából az eredeti verziót talán még nem is hallottam, csak ezt az egyet, viszont ezt nagyon szeretem. Szerintem a maga módján csodaszép és varázslatos…
Ezzel el is érkeztünk az utolsó szám végéhez is, ami szólt, ameddig a Megsebzett legelső részét megírtam.
Most pedig, amíg ezt összefoglaltam nektek, sikerült újra mindegyikbe belehallgatnom, és egyszerűen leírhatatlan érzés, hogy egyetlen szám mit képes még több mint két és fél évvel később is bekapcsolni az agyamban, és tényleg, ha meghallom ezeket, még most is ugyanazt érzem, mint amit akkor írásközben éreztem, és ez tényleg lenyűgöző…
Ez most egy jó hosszú bejegyzésre sikerült. 🙂
Köszönöm szépen mindenkinek, aki végigolvasta.
Remélem, tetszettek a számok, ha pedig olvastad már a Megsebzettet, akkor kíváncsian várom a véleményed, hogy melyik dalnál érezted, hogy „igen, ez tényleg illik hozzá”. 🙂