Részlet a 11. fejezetből
“Houston, Texas, Egyesült Államok, Amberly háza
március 25. 20:36
Amberly kilépett a zuhany alól, és megtörülközött. Felvette marsala színű selyem köntösét, és kilépett a szobába, ahol Jamie az ágy melletti hófehér bőrfotelban várta.
– Ha szeretnél te is lezuhanyozni, van bent tiszta törülköző, és bár ezzel nem szívesen dicsekszem, de még mindig a szekrényben vannak a ruháid, amiket itt hagytál – pirult el szégyenlősen.
– Komolyan? – mosolyodott el erőtlenül.
– Hát, nem sok minden volt, amit itt hagytál, de amit igen, az mind itt is maradt – felelte félénken, majd odalépett a fa komódhoz és kihúzta a legalsó fiókot. Elővett egy piros-fekete kockás inget, aztán Jamie felé nyújtotta.
– Istenem – vette el tőle enyhén felragyogó arccal. – Ezt évekig kerestem. A kedvencem… – szorította ösztönösen a mellkasához, miközben egy pillanatra jóleső békét érzett a lelkében. – Gőzöm sem volt, hol hagyhattam el. Ezek szerint el sem vittem – emelte közel az arcához, miközben mélyen beszippantotta a rajta lévő édes aromát, amitől ismét elmosolyodott.
– Olyan illata van, mint neked – pillantott fel Amberly-re, aki ekkor pirosodó arccal a haját kezdte piszkálgatni. – Mi az? – vált kíváncsivá, hogy mivel is sikerült ennyire zavarba hoznia a nőt.
– Néha ebben szoktam aludni – ismerte el szégyenkezően lehajtott fejjel, és tényleg majd’ elsüllyedt.
Jamie újra enyhén elmosolyodott, aztán felkelt a helyéről:
– Esetleg van még itt nadrág is? – nevetett fel, kellemetlenül érezve magát.
– Igen – felelte bizonytalanul, látszott rajta, hogy még mindig ő is rosszul érzi magát az előzőért. – A barna melegítőd – rendezgette a párnákat az ágyon, mintha nagyon elfoglalt volna, majd megköszörülte a torkát. – Meg alsógatya is van a szekrényben. Ugyanott, legalul – folytatta, úgy, hogy meg sem fordult.
Jamie könnyedén bólintott, majd kiszedte a fehérneműt a szekrényből, aztán bement a szobához kötött fürdőbe.
Néhány percig állt még ott a csukott ajtó mögött, és azt sem tudta, mihez kezdjen. Kellemetlen volt számára újra ezen a helyen lenni. Utoljára, amikor itt állt, akkor még minden rendben volt, akkor még úgy tűnt, hogy végre igazi otthonra lelt. Hogy végre saját családja lehet.
Nagy nehezen beljebb csoszogott, majd letette a csap szélére a tiszta ruháját, aztán vetkőzni kezdett. Belépett a zuhany alá, kinyitotta a meleg vizet, és ahogy az végigmosta a testét, újabb és újabb emlékképek villantak be előtte, pontosan ugyanerről a helyről.
A hatalmas párában álltak, miközben a lefolyó víz könnyedén végigmosta meztelen testüket. Amberly finoman Jamie hátába mélyesztette a körmét, miközben szépen lassan csókolóztak, kiélvezve minden egyes másodpercet az örökké tartónak tűnő szerelmükből.
Jamie nagyot sóhajtva, kissé hátrébb lépett, majd felemelte a fejét, hogy a vízsugár végigmoshassa az arcát is.
– Jamie – szólalt meg óvatosan néhány pillanat múlva Amberly.
– Mi az? – mosolyodott el szerelmesen.
– Mondani akarok valamit – lépett közelebb félénken.
…”