Author Archive: Francesca H. Nielk

Részlet a 11. fejezetből   “Néhány órával később, bár Kelly próbálta megállítani, Joe mégis felment a fiához. Kezében egy pohár vízzel bekopogott, majd belépett.      – Logan – sétált oda az ágyban ülő fiúhoz. – Hoztam egy kis vizet – emelte…
Tovább

Részlet a 6. fejezetből   “     Könnyedén lecsurogtak arcán a könnyek, miközben egyre több minden iránt, elképesztő vágyat érzett. A kínzó hiányát az eddig őt körülvevő világnak…      Egészen mostanáig még csak észre sem vette, hogy eddig mennyi minden körülölelte. Hogy mennyire…
Tovább

Részlet a 18. fejezetből   “Isaac szinte egész nap ugyanazt a papírt kereste, de úgy tűnt, már sosem találja meg. Kedvtelenül pakolgatta jobbra-balra a végeláthatatlan stócokat, majd mikor már megelégelte, kisétált a nappaliba, ahol a lépcsőn ücsörgő kislányt találta.   …
Tovább

Részlet a 4. fejezetből   ”     – Istenem, istenem, istenem – ragadta meg a fejét reményvesztetten. – Meg fognak ölni. Uram anyám. Meg fognak ölni. Végem van. Ezek azért hoztak ide, hogy meggyilkoljanak. Istenem – szuszogta felismerő fagyottsággal. – Meg fogok…
Tovább

Részlet a 4. fejezetből   “Kelly a konyhában ült, kezében egy bögre kávéval, és mereven bámulta a sivár asztalt, amikor Joe szó nélkül leült vele szembe. Percekig csak ültek kínos csendben, míg végül a férfi bizonytalanul, de megszólalt:      – Nem…
Tovább

Részlet a 24. fejezetből   ”     – Megteszed, hogy úgy teszünk, mintha ez a beszélgetés soha nem történt volna meg? – nézett rá könyörgően, Logannek pedig bár cseppet sem volt ínyére, mégis beleegyezően bólintott. – Köszönöm – mosolyodott el hálásan, majd…
Tovább

Részlet a 19. fejezetből   ”     A sebhelyes könnyedén besétált a fiúhoz. Szinte nem is kellett már semmit tennie ahhoz, hogy engedelmességre bírja, hiszen Logan, amint észrevette, hogy valaki végre újra feltűnt nála, rögvest izgatottan felugrott ülésbe, mint egy jó kiskutya….
Tovább

Részlet az 1. fejezetből   “Reszkető lábakkal sétált fel a fiatal fiú a színpadra. Bizonytalanul az emelvény közepén elhelyezett mikrofonhoz lépett, miközben semmi mást, csupán a földet nézte, aztán azonban lenyelve a kétségbeesését, nagyot sóhajtott, és felpillantott.      Még így a…
Tovább